Az 1956-os forradalom mára igazi történelmi eseménnyé vált. Az ország lakosságának nagy része, különösen a fiatalabb generációk, már csak a történelemkönyvek lapjain, ismeretterjesztő műsorokban, nosztalgiázó idős emberek visszaemlékezéseiben és ilyen ünnepi beszédekben találkoznak 1956-tal.  Ez részben így van rendjén, hiszen 60 évvel ezelőtt történt eseményekről van szó, a forradalom résztvevői és tanúi közül egyre kevesebben vannak már közöttünk.

Ennek ellenére október 23-a több kellene, hogy legyen, mint egy fejezet a történelemkönyvben, vagy egy pirosbetűs ünnep a naptárban. Az 1956-os forradalom történelmünk azon ritka 

pillanatai közé tartozott, amikor szinte az egész ország egy emberként lépett fel egy közös ügy érdekében.

Ünnepi megemlékezésünkkel, amit a 4-8. osztályos diákok mutattak be, ezt szerettük volna a mostani fiatalokkal megértetni.

„Olyan feledhetetlen összetartozás- és együvé tartozás-érzése volt az embereknek, hogy ez a mindig széthúzó magyarság végre egységes tudott lenni. Minden ember a testvérének érezte a másikat. Valami csodálatos, katartikus érzés volt az emberekben. Mintha valami ezeréves átoktól vagy bűntől szabadultunk volna meg. Dávid legyőzte Góliátot.” – halljuk a vissza emlékezésekben.

Reméljük, hogy tanulóinkban mély nyomot hagy az ilyen ünnepek tartalma.