December 24-ét a legnagyobb ünnepnek tartják szerte a világon.

Így nem meglepő, hogy iskolánk tanulói, tanárai és valamennyi dolgozója számára az egyik „legnagyobb” projekt a karácsonyi készülődés, s lezárásként az ünnepi műsor.

Hónapokkal korábban kezdődik az ötletelés, a szereplők kiválasztása, próbák tömege, időpontegyeztetések, s az utolsó pillanatokban az aggódás, ki fog megbetegedni a finisben. Nekem mindig hatalmas élményt jelent, ahogy a „nagy mű” alakul próbáról-próbára – kár, hogy ezt nem láthatják az előadás nézői. Nem tévedés, az évek során már-már előadássá nőtte ki magát az ünnep. Ilyenkor mindig elszomorodok, hogy ennyi munkát fektetünk egy produkcióba, amit csak egyszer láthat a közönség. Mert jövőre már egy új előadás kell? Mert jövőre, már egy új előadás kell.

Karácsony két kérdést tesz fel nekünk: rátalálunk-e karácsonyra és karácsony ránk talál-e? Minél idősebbek vagyunk, annál több karácsonyi műsoron veszünk részt, velünk élnek régmúlt karácsonyok. Megannyi emlék, versek, dalok, dallamok. A karácsony elsősorban nem a külsőségekről – ajándékok, pénz, csillogás –kellene, hogy szóljon, a belső értékeinket is meg kellene találni. Elcsöndesedni, várakozni.

December 20-án este a karácsony ránk talált: a színpadon és a nézőtéren egyaránt. Nagyon sokáig fogunk még emlékezni erre az estére, mint legszebb karácsonyi élményünkre, de legalább jövő karácsonyig.

Hálás köszönet a műsorért:

• Valamennyi szereplő diáknak
• Díszlet: Leginszky Ágnes és Kutosné Tóth Hajnalka tanárnőknek
• Műsorösszeállítás és kivitelezés: Geröly Krisztina, Szakál Szilvia, Anduska Katalin, Perlné Lakatos Ildikó, Kutosné Tóth Hajnalka és Borosné Pethő Gabriella tanárnőknek, valamint Góczán József és Janászek Ferenc tanár uraknak
• Ének és zene: Lakner Judit tanárnőnek és Janászek Ferenc tanár úrnak
• Hangosítás: Szakály Virgínia tanárnőnek