ISKOLAKEZDÉS

„Ez a világ olyan kerek,

akárcsak a sári berek.

Kerek is meg gömbölyű.

Ez a világ gyönyörű.”

(Gazdag Erzsi)

Tanévnyitó:

Az iskola csarnokába több, mint kétszáz gyermek tódult be a tanévnyitó napján, melynek időjárása inkább még a nyári, vakációzós hangulatot árasztotta forró, fülledt levegőjével. De az iskola csengőszója bentre csábított.

Az utca túloldalán lévő óvodában már izgatott zsizsegés hallatszott. Erika néni és Kati néni egy-egy kisgyermek félőn izzadó tenyerével kezében ballagott át, még óvónői kísérettel. Aztán utolsó, meghitt „igazi óvó nénis” ölelésekből bontakozva ki, a gyermekek bátran nekiindulva, már egyedül tették meg lépéseiket iskolánkba, mind a 28-an, ahol már nagyon várták őket.

Ili néni sok szeretettel fogadta intézményünk berkeibe a kicsiket, akik megkapták ajándékaikat, majd az Apáczais kitűzőt is.

A 2. osztályosok Gabi és Hajni néni irányításával mókás műsorral adták a diákoknak hírül, hogy bizony itt van mindjárt szeptember elseje, az iskolatáskákat már másnap a hátakra kell venni.

Aztán a személyi változásokról is mindent megtudtak a jelenlévők.

Ili néni mindenkit biztatott kedves szavaival: diákokat, szülőket, kollégákat, munkatársakat egyaránt. Majd víg zeneszóval zárult ünnepélyünk, melynek dallamai a hátsó kertbe csalogattak mindnyájunkat. Faültetésre, melynek hagyományát már évekkel ezelőtt megteremtettük.

Egy ifjonc almafa várt minket, elsősöket, az iskola hátsó kertjében, hogy testvére lehessen annak a többi gyümölcsfának, amit a már előttünk lépkedő osztályok odaültettek.

Azért az almára esett a tanító nénik választása, mert a kereksége arra a világra utal, melyben az elsős gyermek él.

Másrészt a megszerzendő tudás gazdagságát is jelképezi.

Valamint aranyalmaként azt a tündéri mesevilágot tárja elénk, ahol mint kincset megszerzik a gyermekek, s szívük közelébe rejtik, hogy ott tartsák meg ragyogását életük végéig.

S, hogy milyen is egy ilyen aranyalmát keblébe rejtő kisgyermek?

A hét éves gyermek tiszteletre méltó tett- és tudásvággyal érkezik hozzánk, mindenre nyitott érzékszervként. Az óvónők ölelő karjaiból, a játékosságból jön az iskola padjaiba, ahol nekünk, tanítóknak kell biztosítanunk a szeretetteljes átmenetet a már „munkásabb” iskolai hétköznapokba. A gyermek vágyik a világ titkainak megismerésére, de a valósághoz való viszonya még inkább érzelmi alapú, mint sem intellektuális. Így kezét fogva, gyengéden kell vezetni a tudás széles és számtalan újdonságot, felfedeznivalót rejtő világában.

Az első osztály a kör egysége, mert még minden gömbölyű, s ha rátekintünk egy hét éves gyermekre, látjuk az ő kerekdedségét is. Ebben az egységhangulatban alakítunk ki helyes szokásokat főként példamutatással és következetességgel, melyek megalapozzák a beilleszkedésüket, illetve az elkövetkező évek munkáját.

Tanító és gyermek egész évben egységet alkotva, egymással dolgozik. Erősíti ezt a sok együtt végzett mozgás, éneklés, verstanulás és egyéb tevékenységeik. De a legfontosabb a betűvetés és a számolás elsajátítása.

De fontos szem előtt tartanunk, hogy az elsős gyermek még szinte óvodás, fizikailag nagyon aktív. A tanítók feladata ennek a mozgásigénynek a kielégítése, és az ebből fakadó erőnek a helyes mederben való tartása. A szunnyadó erőket is fel kell ébreszteni benne, nemcsak lábaiban és kezeiben, hanem fejében is. Ehhez tápláló talajt kell nyújtanunk és segítenünk kell a szárnybontogatásokat. Tanítóik körében így aztán meg is fogják élni a harmóniát. A mi iskolánkban :)