Az 1956-os forradalom évfordulója – október 23.- hosszú évek óta egybeforr Táplánszentkereszten a faluegyesítés ünnepével is. Idén sem volt ez másként: lázas készülődés, próbák előzték meg a pénteken az iskola tornacsarnokában megtartott ünnepséget. De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen a péntek délelőtt a helyi Büszkeségpontnál, a község 1956 emlékére felállított emlékművénél a 7. évfolyamos diákok, tanárok és az önkormányzat képviseletében Perl János polgármester úr emlékezett rendhagyó módon – irodalmi idézetekkel és a névtelen sírok mementóival – 1956 hőseiről, a pesti srácokról, a bátor fiatalokról.

Kora délután az faluegyesítés tiszteletére emelt emlékműnél a község képviselőtestülete, az intézmények és a civil szervezetek képviselői – tartottak közös koszorúzást.

 Az iskolai ünnepély délután szokás szerint 17 órakor kezdődött, amit a Táplánszentkereszti Fúvószenekar nyitott a Himnusszal.

 Az ünnepély három részből állt: először a falvak történetét nézhettük, hallgathattuk meg versek és zene kíséretében. Ízelítőt kaptunk arról, hogy miért is jó „tápláninak” lenni, melyek azok az értékek, amelyek mellett talán minden nap elmegyünk és nem is tudatosul bennünk, hogy mi minden jó vesz körül bennünket. Olyan dolgok ezek, amelyek máshol nincsenek, hiszen gazdag, patinás a hely, ahol élünk, dolgozunk, tanulunk.

Szinte észrevétlenül került átvezetésre a megemlékezés az 1956-os forradalomra, melynek jelentőségét és történéseit a hatodik „a” osztályos tanulók elevenítették fel méltó módon és kellő komolysággal. A sok zenével és korhű felvételek kivetítésével sokrétű benyomást kaphattunk az akkori eseményekről illetve korképről.

A műsor után Perl János polgármester mondta el gondolatait a faluegyesítés és 56’ jelentőségéről, a bátorságról, az összefogás erejéről, majd mintegy meglepetésvendégként az egykori kántortanító, Horváth Béla lánya, Székely Béláné, Lenke néni idézte fel édesapja feljegyzéséből a régmúlt tápláni Iskola történetét, működését és mindennapjait.  Az ünnepséget a Táplánszentkereszti Fúvószenekar zárta a Szózattal.

                                                                                                          (Fábry Márta)